Anyák napjára

Benedek Elek: Kisbaconi temetőben

Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.

Sajnos nem élnek, akiket köszönthetnék ezen a szép napon.

Azért választottam ezt a verset.

Minden szerető Anyának, Nagyanyónak sok boldogságot!

Egy kis biztatás mindig jól jön:)

Korábban már írtam legfiatalabb fiam, hogy kezdte el tenyészteni a Magyar Óriásnyúl fajtáját. Már az is örömmel töltötte el szívünk, hogy ilyen fiatalon van kedve és kitartása ezzel foglalatoskodni, amiért még díjat is kapott.



Két hete, felkereste a Vasárnap reggel c. újság, hogy készítenének róla és a győztes nyúlról pár fotót Húsvét alkalmából az újság számára.
Íme, megosztom veletek és gyönyörködjetek a 7 kg-os nyusziban:)

Gobleinjeim

Mindig is szerettem kézimunkázni, persze ha időm engedte.
Kötöttem, hímeztem és mindig is érdekelt a goblein.
Sose mertem belefogni mert azt gondoltam, hogy nagyon nehéz.
Aztán 4 éve találkoztam valakivel, aki már évek óta gobleinezett
és megmutatta az alapokat.
Abszolút nem nehéz és amikor kész a "mű"...igazán jó érzés
méltó helyet keresni neki, hogy mások is megcsodálhassák.



Ez a ló a második munkám, a legkisebb fiamnak hímeztem,
akkor még a lovak szerelmese volt:)






Imádom a napraforgót míg virágzik ezért ő is elkészült.








És a kedvenceim:)
Bajor erdész házaspár.

Két munkám még várat magára, mert nagyon aprólékos, olyan szem kinézős, de ha egyszer elkészülnek....:))

Medvehagymás töltelék

Húsvéti töltött dagadó (saját recept)

Medvehagyma apróra vágva (télen a fagyasztóból is)
zsemle áztatva, kinyomkodva
szárnyas májkrém
főtt tojás apróra vágva
ételízesítő
só
bors
Érdekes, hogy más fűszert, pl. vörös ill. fokhagymát nem használtam és mégis igen intenzív íze lett a medvehagymától.

Ezeket a hozzávalókat összekeverni és betölteni a már felszúrt dagadóba, amit jól besóztunk, borsoztunk vagy ízlés szerint fűszereztünk..
Kevéske vizet alá önteni és zsírt vagy olajat, majd alufóliával betakarni.
Amikor a hús megpuhult, fólia le és néha nem árt zsírjával locsolgatni, míg készre nem sül.

Én csirkecombot is szoktam vele tölteni és csirkét is, de csak a bőre alá, mert nem szeretem, ha nem sül meg rendesen a csirke belseje a töltelék miatt. Inkább nagy gombócokat formázok és a tepsibe a csirke mellé teszem.

Köretként akár friss salátát, majonézes salátákat, sült krumpli vagy püré is lehet...ki, mit szeret:)

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó – mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, – most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, –
Krisztus, ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szúrnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.

Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és a sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom…
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg,
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüskeágon.
éjsötét nagy pusztaságon
étlen-szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.

S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.

Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan…
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!

Áldott, Békés Ünnepeket kívánok!:)

Vén diófánk

Egy kis érdekesség.
Lehet, hogy csak nekem érdekes, de az ébredező diófa leveleit nézegetve, az ősz színeit véltem felfedezni.
Ilyenkor kezd felöltözni az udvaron álló vén diófánk.
Amikor a nap simogatja, akkor pompázik igazán és így különlegessé teszi növekvő leveleit.
Ilyenkor csodaszép (őszies), színeiben lehet gyönyörködni.
Mikor már kifejlődtek, méregzöld, húsos levelek borítják koronáját és jól esik forró nyári melegben megpihenni hűs lombja alatt.
Egy egyszerű, hétköznapi vén diófa, akiről oly keveset beszélünk...
pedig megérdemel ő is egy jó szót:)

"Amit teszel, tedd teljes szívvel"

Megosztom veletek örömöm, ami hétvégén jó érzéssel töltött el.

A legkisebb fiam 17 éves és már kisgyermekként rajongott az állatokért.
Akkor még megmosolyogtuk a kis "Bendegúzt":))

Őszinte leszek, jobban örültem volna, ha vele egykorú gyerekekkel töltötte volna szabadidejét és nem szaladgál hol lucernáért, hol meg más takarmányért az állatainak.
Így általában felnőttek között volt és szívta magába az állattartással kapcsolatos információkat.
Még akkor, most már szégyenlem magam miatta, de sokszor kinevettük hóbortja miatt. Azt hittem ez csak ideig-óráig tart...tévedtem.
Egy évig volt póni csődöre, aztán kecskéi, majd libái, közben a kettőnk közötti harcok:)
Házinyúl mindig is volt és mellett Belga Óriásokkal kezdett el foglalkozni, míg nem a net-en, találkozott a Magyar Óriásnyúl fajtával, ami kihaló félben van. Ettől kezdve totálisan beleásta magát e fajta tenyésztésébe, megmentésébe.

Azóta elsők között lett tagja a Magyar Óriásnyúl-Tenyésztők Országos Egyesületének.
Büszkén mondhatom, hogy az ország minden irányából megkeresték már tapasztalatai és nyulai miatt.


Sok biztatást, elismerést kapott már eddig is felnőtt szak-illetve fajta fenntartó felnőttektől, de most kézzel fogható elismerést kapott a Herceghalomban megrendezett kiállításon.







Egy Magyar Óriásnyulat nevezett be, ami kiváló minősítést kapott és ezért bezsebelhette érte a Tisztelet díjat.
Hatalmas öröm számomra látni az ő örömét és a még nagyobb elszántságát.

Medvehagyma(leves)

Mire is jó a medvehagyma:
Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét.
Ez az igazán ízletes növény is hamarosan védetté lesz nyilvánítva, mivel felkapottsága miatt a kihalás fenyegeti...sajnos.

Én évekkel ezelőtt azt se tudtam, hogy létezik ilyen csodálatos és ízletes növény és főleg azt nem, hogy kis hazánkban is. Míg nem az egyik kedves ismerősöm, aki Pécsen lakik tájékoztatott, hogy a Mecsekben rengeteg van.
Azóta már nálunk a piacokon is beszerezhető, amit már nagyon vártam.

Mivel családunk 5 főből áll és ebből 2 nem eszi meg nyersen, ezért levest készítek és pestot belőle, mert így mindenki szívesen fogyasztja:)

Íme a medvehagymaleves:

Kevés olajon vagy vajon póréhagymát, vagy kevés vöröshagymát pirítunk, amire a már jól megmosott és apróra vágott medvehagymát rátesszük, tovább dinszteljük egy kis ideig.
Kevés liszttel beszórjuk és felengedjük vízzel. Felforraljuk és ízesítjük só, bors, ételízesítővel. A végén, tejszínnel felfőzzük.

Levesbetétnek:

Most pirított, fokhagymával bedörzsölt kenyeret adtam, amire a levest szoktam rámerni...(Isteni, amikor beleázik a levesbe):)

A másik:

Fokhagymás krumpligombóc.
Semmi extra, csak 2-3 gerezd fokhagymát nyomok a gombóc tésztájába és ezt főzöm a levesbe.

A variációk itt is számtalanok, meg lehet hinteni reszelt sajttal, akár levesgyöngyöt lehet beletenni stb.
Aki nem evett még, próbálja ki!

Ilyenkor érdemes lefagyasztani, mert most van a szezonja és utána csak az ízek emlékei maradnak:)
Én jól megmosom, apróra vágom vagy ledarálom és adagonként be a fagyasztóba.

Babarózsa

Babarózsa.

Virágzáskor nagyon szép, de amikor elvirágzik, olyan kis semmi lesz belőle.
Nekem sokáig díszlett, jó nagy bokorrá fejlődött, de pár év múlva kivettem, mert nagy helyet foglalt.

Lehet, hogy szerzek ismét egy kis hajtást és megpróbálom egy kis fácskának növeszteni:)

Büszkeségem:)

Ezt a számomra gyönyörűséget, sok évvel ezelőtt kaptam egy idős nénitől.
Nem sok reményt fűztem hozzá, mert olyan kis csenevész volt. Aztán telt múlt az idő és egyre terebélyesebb lett, de nekem nem volt szívem ritkítani.
Mostanra hatalmas bokorrá fejlődve ontja ezer meg ezer csodaszép virágait.


Amikor ránézek, eszembe jut a nénike, hogy biztos szerető szívvel adhatta, mert csodásan fejlődött az én kis előkertemben, amit meg is csodálnak kora tavasztól, őszig.
Először a virágaiban gyönyörködhetünk, utána pedig a szépséges leveleiben késő őszig.

Tanulságos mese

A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is
tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek
földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és
rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy
a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

Legyen kellemes napod és heted!:)

Érdekesség

Egy kis érdekesség az agyműködésünkről:)
(Helyesírási hibákra, itt sem árt odafigyelni!:))

Ha az ember olvas, a szavakat összességében észleli, nem betűnként, vagyis egy szón belül a betűk sorrendje mindegy, ha az első és utolsó betű a helyén van.

Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát, melyin serenrodbn vnanak a bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslo és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteut mgaát, hneam cska a szót eszgébéen.

A cmabritgei emegyeten kéüszit eikgy tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon Bleül nicsn jlneestögée akann, mkénit rdeeözndenk el a btüek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó betű a hlyéen lygeen. Ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlö, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jlneeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.

Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáíi fmonisáokgkal!

Csík Zenekar, Ferenczi György és a Rackajam - Zöld erdőben de magas

Nem semmi páros!:)

MR2 Akusztik Ferenczi György és a Racka Jam - Nem ver meg engem az Isten

Imádom őket, a zenéjüket.
Így próbálják megkedveltetni a fiatalokkal a népzenét, a költészetet.

Ferenczi György és a Rackajam : Kaszárnya kaszárnya

Sumér intelmek

A,B,C, agyagtáblák. A Nap Isten tanácsaiból.
Érdemes elolvasni!

A:
- Maga fejére hoz az szégyent, aki sokat fecseg !
- Sértőt, gyalázkodót messzire kerülj, s magad se szólj soha
félvállról senkihez !
- Perlekedők közé soha ne vegyülj, környékét is kerüld el a

veszekedésnek, -cívódásukban bírájukká tesznek,
viszályukban tanúként megidéznek !
- Ha te veszekszel, oltsd el haragodat; ...
Ne tégy rosszat ellenségeiddel !
- Rossz tett helyébe jót cselekedjél !

B:
- Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon -
Csak Isten óv meg a veszedelemtől.
- Soha se járj a rosszak tanácsán !
- Hallgasd meg a szíved súgásait:
gőgösen fölöttük állván, őket meg ne vessed,
ott fönn az Isten, Istenünk haragszik,
Samas haragszik - bízd csak rá a boszút !
- ...tiszteld az alamizsna-kérőt -
ott fönn az Isten, Istene örvend,
Samas örvend - jóval fizet jóért !

C:
- Amit titokban vallanak meg,
Azt könyörületből felejtsd el.
- Gonoszat ne szólj soha senkiről:
csak szépet és jót, bárki kérdez is !
- Aki mocskosan beszél, gonoszat szól,
a bosszúálló Samas annak fejére hág !
- Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy:
a félrobogó szókat tanuld meg visszafogni !
- Sok hirtelen beszédet örömest visszaszívnál -
csakhogy lyukas diót ér a kései okosság !

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke, Firenze 1984. X. 12.

Gyönyörű a magyar nyelv, azért is tettem ezt ide:)

Egyik olaszóra sodrán

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki "beslisszol", elinal,

Nem "battyog" az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz -

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

Kedves Barátom!

Ma kaptam egy levelet és gondoltam, megosztom veled.

Miközben olvastam, eszembe jutottak gyermek éveim, amikre oly szívesen gondolok vissza. Drága jó nagyszüleim neveltek fel csecsemő koromtól és abban az időben volt rám idejük, figyelmük és így megkaphattam mindent, mi a további életem meghatározta.
Szeretetben, de kellő szigorral neveltek, amit én is próbáltam és a mai napig is próbálok tovább adni az én gyermekeimnek (kisebb, nagyobb sikerrel).
A levél az Anyáról, Nagymamáról ír, de én kiegészíteném azokkal az Apákkal, Nagyapákkal is, akik egyenrangú szerepet vállaltak, vállalnak gyermekük fejlődésében.
A mai rohanó, idegtépő életünk teszi e, hogy a mai szülőknek nincs idejük a törődésre, abban nem vagyok biztos, de, hogy a fiatalság olyan amilyen, azért én a szülőket teszem felelőssé.
És Szülőnek lenni, a legfelelősebb "munkakör"!

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ..?

''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,

''Anya vagyok."

''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"-

hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:

"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

''Mi a foglalkozása? "- kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében

és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.

Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet

fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

''Megkérdezhetem, "- kezdte a hivatalnok érdeklődéssel

"Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

"Továbbképző kutatómunkát végzek,

(amit az anyák nem)

laboratóriumban és terepen,

(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).

A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak),

szereztem már négy elismerést (mind lány).

Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,

(akar valaki ellentmondani? )

és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).

De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim : 13, 7 és 3 évesek.

Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk

új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),

amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!

Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb

az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.

Anyaság!

Micsoda nagyszerű karrier!

Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák

"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',

és a Dédnagymamák

''Ügyvezető tudományos munkatársak"?

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik

"Tudományos munkatárs-helyettesek".

Legyen szép a napod!
Ölellek: Vadvirág:)

Dsida Jenő (1907-1938): Az utolsó Miatyánk

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?

Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.

Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.

1938

„Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.” (Pomogáts Béla)

Gerharg Keifel: Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
-Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

-Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Kellemes hetet, szép napot neked!:)