Üdvözöllek kedves látogató!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Chaplin
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Természet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Természet. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 17., vasárnap

Vén diófánk


Egy kis érdekesség.
Lehet, hogy csak nekem érdekes, de az ébredező diófa leveleit nézegetve, az ősz színeit véltem felfedezni.
Ilyenkor kezd felöltözni az udvaron álló vén diófánk.
Amikor a nap simogatja, akkor pompázik igazán és így különlegessé teszi növekvő leveleit.
Ilyenkor csodaszép (őszies), színeiben lehet gyönyörködni.
Mikor már kifejlődtek, méregzöld, húsos levelek borítják koronáját és jól esik forró nyári melegben megpihenni hűs lombja alatt.
Egy egyszerű, hétköznapi vén diófa, akiről oly keveset beszélünk...
pedig megérdemel ő is egy jó szót:)

2011. április 7., csütörtök

Babarózsa


Babarózsa.

Virágzáskor nagyon szép, de amikor elvirágzik, olyan kis semmi lesz belőle.
Nekem sokáig díszlett, jó nagy bokorrá fejlődött, de pár év múlva kivettem, mert nagy helyet foglalt.

Lehet, hogy szerzek ismét egy kis hajtást és megpróbálom egy kis fácskának növeszteni:)

2011. április 5., kedd

Büszkeségem:)



Ezt a számomra gyönyörűséget, sok évvel ezelőtt kaptam egy idős nénitől.
Nem sok reményt fűztem hozzá, mert olyan kis csenevész volt. Aztán telt múlt az idő és egyre terebélyesebb lett, de nekem nem volt szívem ritkítani.
Mostanra hatalmas bokorrá fejlődve ontja ezer meg ezer csodaszép virágait.


Amikor ránézek, eszembe jut a nénike, hogy biztos szerető szívvel adhatta, mert csodásan fejlődött az én kis előkertemben, amit meg is csodálnak kora tavasztól, őszig.
Először a virágaiban gyönyörködhetünk, utána pedig a szépséges leveleiben késő őszig.

2011. március 19., szombat

Tapló...MJ után szabadon:)


Szégyenszemre "öregségemre" MJ blogjának hála tudtam meg, hogy ez a tapló.....mekkora egy..... gonosz gomba.
Utána olvasva egy kis: Nem árt ha tudjuk!

A taplógombák mindegyike olyan gomba, amely a fáknak, cserjéknek közvetlenül a fás részeit pusztítja. Nagyobb veszély fenyegeti a már idős, elöregedett, vagy elhanyagolt fákat.

A legfontosabb tennivalónk a taplógombák által okozott fertőzések megelőzése. Ezért fontos, hogy a fák már telepítéskor az igényüknek megfelelő helyre kerüljenek és kerüljük a sűrű ültetést is. A fertőzések megelőzése érdekében, mindig kezeljük a fák sebeit, sérüléseit. Sebfedővel borítsuk, míg be nem gyógyulnak.

A már taplógombától menthetetlen fát maradéktalanul ki kell vágni és elégetni, különben a többi egészséges fát átfertőzheti.

2011. március 17., csütörtök

Vadludak és mi, emberek (The Secret)

(Ezt a fotót tegnap délután készítettem...visszajöttek)

Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé… …és gyorsan visszatér a csapathoz.
Csakúgy, mint a ludak…
… azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.
Amikor egy lúd elfárad, hátra repül és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein. A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére. Fontos, hogy a mi hátulról jövő „gágogásunk” bátorító legyen az előttünk haladóknak. Különben csak gágogás marad.” Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz.
Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz...
…hogy tanuljunk e teremtményektől.... ....csak meg kell állnunk és figyeljük a csodát.