Medvehagyma(leves)

Mire is jó a medvehagyma:
Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét.
Ez az igazán ízletes növény is hamarosan védetté lesz nyilvánítva, mivel felkapottsága miatt a kihalás fenyegeti...sajnos.

Én évekkel ezelőtt azt se tudtam, hogy létezik ilyen csodálatos és ízletes növény és főleg azt nem, hogy kis hazánkban is. Míg nem az egyik kedves ismerősöm, aki Pécsen lakik tájékoztatott, hogy a Mecsekben rengeteg van.
Azóta már nálunk a piacokon is beszerezhető, amit már nagyon vártam.

Mivel családunk 5 főből áll és ebből 2 nem eszi meg nyersen, ezért levest készítek és pestot belőle, mert így mindenki szívesen fogyasztja:)

Íme a medvehagymaleves:

Kevés olajon vagy vajon póréhagymát, vagy kevés vöröshagymát pirítunk, amire a már jól megmosott és apróra vágott medvehagymát rátesszük, tovább dinszteljük egy kis ideig.
Kevés liszttel beszórjuk és felengedjük vízzel. Felforraljuk és ízesítjük só, bors, ételízesítővel. A végén, tejszínnel felfőzzük.

Levesbetétnek:

Most pirított, fokhagymával bedörzsölt kenyeret adtam, amire a levest szoktam rámerni...(Isteni, amikor beleázik a levesbe):)

A másik:

Fokhagymás krumpligombóc.
Semmi extra, csak 2-3 gerezd fokhagymát nyomok a gombóc tésztájába és ezt főzöm a levesbe.

A variációk itt is számtalanok, meg lehet hinteni reszelt sajttal, akár levesgyöngyöt lehet beletenni stb.
Aki nem evett még, próbálja ki!

Ilyenkor érdemes lefagyasztani, mert most van a szezonja és utána csak az ízek emlékei maradnak:)
Én jól megmosom, apróra vágom vagy ledarálom és adagonként be a fagyasztóba.

Babarózsa

Babarózsa.

Virágzáskor nagyon szép, de amikor elvirágzik, olyan kis semmi lesz belőle.
Nekem sokáig díszlett, jó nagy bokorrá fejlődött, de pár év múlva kivettem, mert nagy helyet foglalt.

Lehet, hogy szerzek ismét egy kis hajtást és megpróbálom egy kis fácskának növeszteni:)

Büszkeségem:)

Ezt a számomra gyönyörűséget, sok évvel ezelőtt kaptam egy idős nénitől.
Nem sok reményt fűztem hozzá, mert olyan kis csenevész volt. Aztán telt múlt az idő és egyre terebélyesebb lett, de nekem nem volt szívem ritkítani.
Mostanra hatalmas bokorrá fejlődve ontja ezer meg ezer csodaszép virágait.


Amikor ránézek, eszembe jut a nénike, hogy biztos szerető szívvel adhatta, mert csodásan fejlődött az én kis előkertemben, amit meg is csodálnak kora tavasztól, őszig.
Először a virágaiban gyönyörködhetünk, utána pedig a szépséges leveleiben késő őszig.

Tanulságos mese

A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is
tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek
földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és
rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy
a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

Legyen kellemes napod és heted!:)

Érdekesség

Egy kis érdekesség az agyműködésünkről:)
(Helyesírási hibákra, itt sem árt odafigyelni!:))

Ha az ember olvas, a szavakat összességében észleli, nem betűnként, vagyis egy szón belül a betűk sorrendje mindegy, ha az első és utolsó betű a helyén van.

Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát, melyin serenrodbn vnanak a bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslo és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteut mgaát, hneam cska a szót eszgébéen.

A cmabritgei emegyeten kéüszit eikgy tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon Bleül nicsn jlneestögée akann, mkénit rdeeözndenk el a btüek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó betű a hlyéen lygeen. Ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlö, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jlneeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.

Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáíi fmonisáokgkal!

Csík Zenekar, Ferenczi György és a Rackajam - Zöld erdőben de magas

Nem semmi páros!:)

MR2 Akusztik Ferenczi György és a Racka Jam - Nem ver meg engem az Isten

Imádom őket, a zenéjüket.
Így próbálják megkedveltetni a fiatalokkal a népzenét, a költészetet.

Ferenczi György és a Rackajam : Kaszárnya kaszárnya

Sumér intelmek

A,B,C, agyagtáblák. A Nap Isten tanácsaiból.
Érdemes elolvasni!

A:
- Maga fejére hoz az szégyent, aki sokat fecseg !
- Sértőt, gyalázkodót messzire kerülj, s magad se szólj soha
félvállról senkihez !
- Perlekedők közé soha ne vegyülj, környékét is kerüld el a

veszekedésnek, -cívódásukban bírájukká tesznek,
viszályukban tanúként megidéznek !
- Ha te veszekszel, oltsd el haragodat; ...
Ne tégy rosszat ellenségeiddel !
- Rossz tett helyébe jót cselekedjél !

B:
- Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon -
Csak Isten óv meg a veszedelemtől.
- Soha se járj a rosszak tanácsán !
- Hallgasd meg a szíved súgásait:
gőgösen fölöttük állván, őket meg ne vessed,
ott fönn az Isten, Istenünk haragszik,
Samas haragszik - bízd csak rá a boszút !
- ...tiszteld az alamizsna-kérőt -
ott fönn az Isten, Istene örvend,
Samas örvend - jóval fizet jóért !

C:
- Amit titokban vallanak meg,
Azt könyörületből felejtsd el.
- Gonoszat ne szólj soha senkiről:
csak szépet és jót, bárki kérdez is !
- Aki mocskosan beszél, gonoszat szól,
a bosszúálló Samas annak fejére hág !
- Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy:
a félrobogó szókat tanuld meg visszafogni !
- Sok hirtelen beszédet örömest visszaszívnál -
csakhogy lyukas diót ér a kései okosság !

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke, Firenze 1984. X. 12.

Gyönyörű a magyar nyelv, azért is tettem ezt ide:)

Egyik olaszóra sodrán

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki "beslisszol", elinal,

Nem "battyog" az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz -

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

Kedves Barátom!

Ma kaptam egy levelet és gondoltam, megosztom veled.

Miközben olvastam, eszembe jutottak gyermek éveim, amikre oly szívesen gondolok vissza. Drága jó nagyszüleim neveltek fel csecsemő koromtól és abban az időben volt rám idejük, figyelmük és így megkaphattam mindent, mi a további életem meghatározta.
Szeretetben, de kellő szigorral neveltek, amit én is próbáltam és a mai napig is próbálok tovább adni az én gyermekeimnek (kisebb, nagyobb sikerrel).
A levél az Anyáról, Nagymamáról ír, de én kiegészíteném azokkal az Apákkal, Nagyapákkal is, akik egyenrangú szerepet vállaltak, vállalnak gyermekük fejlődésében.
A mai rohanó, idegtépő életünk teszi e, hogy a mai szülőknek nincs idejük a törődésre, abban nem vagyok biztos, de, hogy a fiatalság olyan amilyen, azért én a szülőket teszem felelőssé.
És Szülőnek lenni, a legfelelősebb "munkakör"!

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ..?

''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,

''Anya vagyok."

''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"-

hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:

"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

''Mi a foglalkozása? "- kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében

és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.

Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet

fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

''Megkérdezhetem, "- kezdte a hivatalnok érdeklődéssel

"Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

"Továbbképző kutatómunkát végzek,

(amit az anyák nem)

laboratóriumban és terepen,

(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).

A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak),

szereztem már négy elismerést (mind lány).

Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,

(akar valaki ellentmondani? )

és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).

De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim : 13, 7 és 3 évesek.

Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk

új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),

amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!

Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb

az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.

Anyaság!

Micsoda nagyszerű karrier!

Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák

"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',

és a Dédnagymamák

''Ügyvezető tudományos munkatársak"?

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik

"Tudományos munkatárs-helyettesek".

Legyen szép a napod!
Ölellek: Vadvirág:)

Dsida Jenő (1907-1938): Az utolsó Miatyánk

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?

Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.

Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.

1938

„Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.” (Pomogáts Béla)

Gerharg Keifel: Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
-Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

-Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Kellemes hetet, szép napot neked!:)

Mese a kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.

Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.

Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.

Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

Írta:Kiss Adina
Egy ölelés neked is!:)

Tapló...MJ után szabadon:)

Szégyenszemre "öregségemre" MJ blogjának hála tudtam meg, hogy ez a tapló.....mekkora egy..... gonosz gomba.
Utána olvasva egy kis: Nem árt ha tudjuk!

A taplógombák mindegyike olyan gomba, amely a fáknak, cserjéknek közvetlenül a fás részeit pusztítja. Nagyobb veszély fenyegeti a már idős, elöregedett, vagy elhanyagolt fákat.

A legfontosabb tennivalónk a taplógombák által okozott fertőzések megelőzése. Ezért fontos, hogy a fák már telepítéskor az igényüknek megfelelő helyre kerüljenek és kerüljük a sűrű ültetést is. A fertőzések megelőzése érdekében, mindig kezeljük a fák sebeit, sérüléseit. Sebfedővel borítsuk, míg be nem gyógyulnak.
A már taplógombától menthetetlen fát maradéktalanul ki kell vágni és elégetni, különben a többi egészséges fát átfertőzheti.

Kedves Barátom!

Az elmúlt napok, igen pörgősre sikeredtek.
A legidősebb kisfiam (27) és az én szülinapom, csekély 3 nap választja el egymástól, de sose ünnepeljük együtt.
Így az övét sikerült flottul megszerveznem, kaja, pia, haverok...torta:) Minden rendben le is zajlott.
Három nap múlva viszont, kitört egy kisebb tornádó a körülöttem lévő négy férfiú között.
Olyan jól megszervezték, hogy nekem senki se rendelt tortát, mire én elnevettem magam-hogy talán megleszek nélküle is.
És most jön a csavar...
...(a legidősebb, aki még a tea főzéshez is segítséget kér) kérte a receptes füzetem, amiben a sacher torta recipe van, mert ő bizony megsüti, mert nem maradhatok torta nélkül.
Igen érdekesen nézhettem, de kissé vonakodva oda adtam.
A közelébe nem mehettem, csak messziről válaszolhattam a felmerülő kérdésekre:)
Igaz, hogy közben az infarktus kerülgetett, mert féltett háztartási gépeim hangjukból ítélve, már-már súrolták a leégés határát. De nem történt semmi, sőt...
...a torta csodálatos lett és finom.
Amikor átadták, nagyon meg voltam illetődve, de tartottam magam és most nem sírtam.:)

És eszembe jutott, amit szoktam emlegetni alkalmakkor, hogy...

Egymást kiismerni egy élet is kevés, mert annyi minden újat és meglepetést tudunk okozni egymásnak, amit nem is feltételeznénk.

Sok hasonló, kellemes eseményt kívánok neked is!
Szeretettel ölellek!

Vadvirág

Vadludak és mi, emberek (The Secret)

(Ezt a fotót tegnap délután készítettem...visszajöttek)

Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé… …és gyorsan visszatér a csapathoz.
Csakúgy, mint a ludak… … azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.
Amikor egy lúd elfárad, hátra repül és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein. A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére. Fontos, hogy a mi hátulról jövő „gágogásunk” bátorító legyen az előttünk haladóknak. Különben csak gágogás marad.” Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz.
Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.
Nem kell tudósnak lennünk ahhoz... …hogy tanuljunk e teremtményektől.... ....csak meg kell állnunk és figyeljük a csodát.

Csősz József-Búcsú nélkül

Annalíznek sok szeretettel!

El sem köszöntem tőled,
udvari jó barát,
csak dicsértem szépséged
tizenöt éven át.

Tovább élhettél volna,
ha nem ront rád a hír,
mivel leveled ontja
sok ágad, drága nyír;

s a sárga szívecskéket
szomszéd sem tűri már,
(pedig a fűben még szebb,
ha rég elmúlt a nyár)...

Emlékszem, csüngő barkád
- megannyi női dísz -
övezte lombkoronád,
bámultam magam is

tavasztól kora őszig.
Csodáltam termeted:
kezdetben házereszig,
majd csúcsig törtetett...

Szerettél élni, mint én.
Kevés árnyékköröd,
ha vetült gyep szőnyegén,
úgy adott örömöt,

hogy olvastam alattad
verset vagy kisregényt,
támasztva fáradt hátat
törzsednek... új élményt

a közeledben kaptam,
míg nem jött unokám,
s körülötted futottam.
Így telt sok délután...

Családi tanács döntött:
nincs tovább kegyelem,
pedig vén, kérges bőröd
úgy imponált nekem.

Nem a söprű volt drága,
mely arany szíveket
gyűjtött ezer kosárba -
be mégsem telt veled.

Nem is a kéz fáradt el,
hiszen zöld korszakod
tavaszi emlékével
foglyod maradhatott,

aki csak csodált téged;
de elmúlt az idő...
Vijjogó fűrész ölt meg.
Fűrészpor-temető

sárga dombja a csonkon
jelzi a múltadat,
s míg én ezt versbe írom,
elszáll a pillanat...

De visszatér, ha dalod
lángokban sírod el,
és emlékező lelkem
hevíted testeddel.

Ó, mért nincs rólad fénykép? -
Hiába minden szó,
és nincs emberi mérték,
mellyel leírható:

El sem búcsúztam tőled
vélt érdemed szerint -
egy fát sajnálok benned,
egykori büszke nyírt!

Nemzeti Ünnep

Ma ünnepelünk.

Nálunk még a nyulak is, mivel Magyar Óriás a fajtájuk.

Legyen kellemes, ünneplős a Te napod is!

Donászy Magda: Március 15-ére

Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.

Petőfi ha élne...( március 15.-re)

Petőfi ha most is élne...
Kokárdával a kezébe kiállna
a népet biztatva,
büszkén szavalna,
hogy az elnyomásnak
vessünk véget!
De Ő már nem jön
vissza soha,
így hát tovább dalolok
magamba.