Anyák napjára

Benedek Elek: Kisbaconi temetőben

Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.

Sajnos nem élnek, akiket köszönthetnék ezen a szép napon.

Azért választottam ezt a verset.

Minden szerető Anyának, Nagyanyónak sok boldogságot!

Egy kis biztatás mindig jól jön:)

Korábban már írtam legfiatalabb fiam, hogy kezdte el tenyészteni a Magyar Óriásnyúl fajtáját. Már az is örömmel töltötte el szívünk, hogy ilyen fiatalon van kedve és kitartása ezzel foglalatoskodni, amiért még díjat is kapott.



Két hete, felkereste a Vasárnap reggel c. újság, hogy készítenének róla és a győztes nyúlról pár fotót Húsvét alkalmából az újság számára.
Íme, megosztom veletek és gyönyörködjetek a 7 kg-os nyusziban:)

Gobleinjeim

Mindig is szerettem kézimunkázni, persze ha időm engedte.
Kötöttem, hímeztem és mindig is érdekelt a goblein.
Sose mertem belefogni mert azt gondoltam, hogy nagyon nehéz.
Aztán 4 éve találkoztam valakivel, aki már évek óta gobleinezett
és megmutatta az alapokat.
Abszolút nem nehéz és amikor kész a "mű"...igazán jó érzés
méltó helyet keresni neki, hogy mások is megcsodálhassák.



Ez a ló a második munkám, a legkisebb fiamnak hímeztem,
akkor még a lovak szerelmese volt:)






Imádom a napraforgót míg virágzik ezért ő is elkészült.








És a kedvenceim:)
Bajor erdész házaspár.

Két munkám még várat magára, mert nagyon aprólékos, olyan szem kinézős, de ha egyszer elkészülnek....:))

Medvehagymás töltelék

Húsvéti töltött dagadó (saját recept)

Medvehagyma apróra vágva (télen a fagyasztóból is)
zsemle áztatva, kinyomkodva
szárnyas májkrém
főtt tojás apróra vágva
ételízesítő
só
bors
Érdekes, hogy más fűszert, pl. vörös ill. fokhagymát nem használtam és mégis igen intenzív íze lett a medvehagymától.

Ezeket a hozzávalókat összekeverni és betölteni a már felszúrt dagadóba, amit jól besóztunk, borsoztunk vagy ízlés szerint fűszereztünk..
Kevéske vizet alá önteni és zsírt vagy olajat, majd alufóliával betakarni.
Amikor a hús megpuhult, fólia le és néha nem árt zsírjával locsolgatni, míg készre nem sül.

Én csirkecombot is szoktam vele tölteni és csirkét is, de csak a bőre alá, mert nem szeretem, ha nem sül meg rendesen a csirke belseje a töltelék miatt. Inkább nagy gombócokat formázok és a tepsibe a csirke mellé teszem.

Köretként akár friss salátát, majonézes salátákat, sült krumpli vagy püré is lehet...ki, mit szeret:)

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó – mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, – most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, –
Krisztus, ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szúrnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.

Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és a sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom…
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg,
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüskeágon.
éjsötét nagy pusztaságon
étlen-szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.

S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.

Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan…
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!

Áldott, Békés Ünnepeket kívánok!:)

Vén diófánk

Egy kis érdekesség.
Lehet, hogy csak nekem érdekes, de az ébredező diófa leveleit nézegetve, az ősz színeit véltem felfedezni.
Ilyenkor kezd felöltözni az udvaron álló vén diófánk.
Amikor a nap simogatja, akkor pompázik igazán és így különlegessé teszi növekvő leveleit.
Ilyenkor csodaszép (őszies), színeiben lehet gyönyörködni.
Mikor már kifejlődtek, méregzöld, húsos levelek borítják koronáját és jól esik forró nyári melegben megpihenni hűs lombja alatt.
Egy egyszerű, hétköznapi vén diófa, akiről oly keveset beszélünk...
pedig megérdemel ő is egy jó szót:)

"Amit teszel, tedd teljes szívvel"

Megosztom veletek örömöm, ami hétvégén jó érzéssel töltött el.

A legkisebb fiam 17 éves és már kisgyermekként rajongott az állatokért.
Akkor még megmosolyogtuk a kis "Bendegúzt":))

Őszinte leszek, jobban örültem volna, ha vele egykorú gyerekekkel töltötte volna szabadidejét és nem szaladgál hol lucernáért, hol meg más takarmányért az állatainak.
Így általában felnőttek között volt és szívta magába az állattartással kapcsolatos információkat.
Még akkor, most már szégyenlem magam miatta, de sokszor kinevettük hóbortja miatt. Azt hittem ez csak ideig-óráig tart...tévedtem.
Egy évig volt póni csődöre, aztán kecskéi, majd libái, közben a kettőnk közötti harcok:)
Házinyúl mindig is volt és mellett Belga Óriásokkal kezdett el foglalkozni, míg nem a net-en, találkozott a Magyar Óriásnyúl fajtával, ami kihaló félben van. Ettől kezdve totálisan beleásta magát e fajta tenyésztésébe, megmentésébe.

Azóta elsők között lett tagja a Magyar Óriásnyúl-Tenyésztők Országos Egyesületének.
Büszkén mondhatom, hogy az ország minden irányából megkeresték már tapasztalatai és nyulai miatt.


Sok biztatást, elismerést kapott már eddig is felnőtt szak-illetve fajta fenntartó felnőttektől, de most kézzel fogható elismerést kapott a Herceghalomban megrendezett kiállításon.







Egy Magyar Óriásnyulat nevezett be, ami kiváló minősítést kapott és ezért bezsebelhette érte a Tisztelet díjat.
Hatalmas öröm számomra látni az ő örömét és a még nagyobb elszántságát.