Üdvözöllek kedves látogató!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Chaplin

2011. március 3., csütörtök

Egyszer végleg hazatérek

Egyszer majd hazatérek
kis falumba megpihenek
ott örök nyugalomra lelek.

Lelkem akkor a mennybe száll
ajkam többé nem szólít már
sajgó szívem is békére talál.

Amikor a lelkem majd fel száll
és a csillagok között kószál
nézzetek este fel az égre!

Ott leszek az éj sötétjébe,
fényben úszó éjszakákon
csillagokkal táncom járom.

Fáklyát gyújtok minden este,
hogy érezzétek lelketekbe
mintha két karom átölelne.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

5 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)