Életem nagy részét már megéltem,
olykor átéltem, majd túléltem.
Volt benne sok öröm, de sírás is
esküvő, mi felemelő, de gyász is.
Voltak nagy szerelmek, csalódások,
forró ölelések, szívet tépő zokogások.
Voltam feleség, majd "szerető",
az élet nem csupa pipacs mező.
Volt magzatom, később csecsemőm,
kit óvni próbáltam mindentől.
Volt ki arcom simogatta,
vagy éles szavait lelkembe szúrta.
Voltak boldog óráim, bánatos napjaim
kacagva, sírva szaladtak éveim.
Ami fontos a létért, túlélésért,
az nem más mint a hit és szeretet.
A hit erőt ad, a szeretet simogat.
Voltam feleség, majd "szerető",
az élet nem csupa pipacs mező.
Volt magzatom, később csecsemőm,
kit óvni próbáltam mindentől.
Volt ki arcom simogatta,
vagy éles szavait lelkembe szúrta.
Voltak boldog óráim, bánatos napjaim
kacagva, sírva szaladtak éveim.
Ami fontos a létért, túlélésért,
az nem más mint a hit és szeretet.
A hit erőt ad, a szeretet simogat.
Nagyon frappáns a cím, nagyon jó a versed kedves Vadvirág.De ez azene!Olyan tragikus hangzású, hömpölyög ünnepélyesen, de engem letaglóz.Mondjuk a versed hangulatához illik,mint konklúzió....
VálaszTörlésKedves Annalíz! Őszinte öröm, hogy olvasod az irományaim és elmondod a véleményed, remélem ez így is marad!:)A zene.....lehet, jobban passzolna a Fekete...c. versemhez, lehet, hogy átkerül oda:)Szép napod legyen!:)
VálaszTörlés