Versek, saját is, és ami én vagyok....vagyis belőlem egy-két szirom....akár tüske is.
Üdvözöllek kedves látogató!
"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon." Chaplin
2011. március 9., szerda
Szabó Lőrinc-Dzsuang Dszi álma- Sztankay István
Kedvencem, gyönyörű és Sztankay István előadásában, még jobban megérint. Hallgasd szeretettel:)
Kétezer évvel ezelõtt Dzsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy õ Dzsuang Dszi... És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltûnõdve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi! Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! – Õ mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! –
Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke õt és mindhármunkat én.
Szia Ibolya! Azon kívűl, hogy nagyon szeretem Szabó Lőrincet, még hab a tortán Sztankay hangja....
VálaszTörlésSzép napot Annalíz!:) Sztankay annyira szépen tudja a verseket is előadni, hogy még az is odafigyel, aki nem akar:)
VálaszTörlésIgen! Na és a bársonyos hangja.....
VálaszTörlésNagyon szép volt én is szeretem Sztankay hangját nagyon :))
VálaszTörlés