Üdvözöllek kedves látogató!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Chaplin

2011. március 3., csütörtök

Hópihe elmúlása

Közeleg a tavasz
ébredezik az ibolya,
közben egy hópihe
megzavarta,
rá huppant
az egyik szirmára,
mitől a virágot
a hideg rázta,
leveleit szirmain
átfonta,
dédelgetve babusgatta,
s e közben
a hópihe búsulva,
beleolvadt
a kezdődő tavaszba.

4 megjegyzés:

  1. Ibolyát még nem láttam, de hóvirágot rengeteget és most be is takarta a hó.

    VálaszTörlés
  2. Még én se, mert betakarta az avar és a levelei:))

    VálaszTörlés
  3. Szia nagyon tetszett ez a vers , én is szeretem a hóvirágot, de az ibolyát is. Sajnos cserepest is vettem , de nem maradt meg.

    VálaszTörlés
  4. Szia Anikó, köszönöm! Sajnos hóvirág nem, de ibolya rengeteg nyílik a házunk előtt:)

    VálaszTörlés