Üdvözöllek kedves látogató!
"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Chaplin
Nagyon szép, ámbár nagyon szomorú vers.Kérlek, ne csak fekete fehérben láss...
VálaszTörlésKedves Annalíz! Emlékekből született, néha ez is kell a lelkemnek.:) Köszönöm látogatásod! Üdvözlettel:)
VálaszTörlésSzép vers igaz tényleg szomoru, de néha ez is kell a léleknek üdvözlet Neked.
VálaszTörlésKöszönöm Anikó! Szép napot neked!:)
VálaszTörlésDrága Vadvirág!
VálaszTörlésMostanában akartam én is írni a fekete szóval verset, de te megírtad helyettem. Amilyen szomorú, olyan szép.
Szeretettel ölellek.Magdi
Köszönöm dicséreted és ne fogd vissza magad drága Magdi!:) Szívesen olvasnám a Te gondolataid a feketéről, mert szeretem, ahogy írsz! Ölelés neked is, mert abból sose elég!:)
VálaszTörlés