Üdvözöllek kedves látogató!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Chaplin

2011. február 16., szerda

Kedves Barátom!

Ma igen kedves ünnep költözött lelkembe.:) 
26 évvel ezelőtt megadatott, hogy a középső "kis"fiam e földi létre megszülethessen.
Tudod, hogy sose estem túlzásokba és ez most se lesz másképp, úgyhogy most se kapja meg se a láncot, se a toronyórát:)
Éltünk szegénységben is (na nem mintha most dőzsi-mőzsi lenne) és bizony volt, hogy csak valami nagyon filléres apróságra futotta, de az ölelés sose maradt el........talán ezért nem is voltak sose követelőzőek.
Születésnapkor általában az ünnepelt kedvenc ételét főzöm és vacsorázunk, amikor mindenki itthon lesz.
Tortát általában magam sütöm, na nem  fullextra, de házi, amit jobban szeretnek.......olyan tipikus: ronda, de finom:))
Zárom is soraim, mert nehogy az legyen a  meglepetés, hogy nincs meglepetés:)
Szép napod legyen és küldök egy hatalmas ölelést!

                                 Vadvirág
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

4 megjegyzés:

  1. annalíz2011. február 17. 3:39

    Nem a toronyóra lánccal az igazi ajándék.Pénzzel nem lehet megvenni, és a neve: szeretet.

    VálaszTörlés
  2. Vadvirág2011. február 17. 7:30

    Ezt én is így gondolom:)...de sajnos a mai fiatalság túl anyagias, ami nem jó...persze kivételek mindig vannak.

    VálaszTörlés
  3. Málna2011. február 18. 0:10

    hihih..ezt a randa finomtortát ismerem és a gyermekeim is...

    De Ők ezt hívják....szeretemanyúvakondtortáját:))))


    azt hiszem ez a lényeg.

    Isten éltessen Benneteket !:)

    VálaszTörlés
  4. annalíz2011. február 19. 0:40

    Az enyém mindig olyan kráterszerű, úgy hívjuk:csúnya, de finom....

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)