Annalíznek sok szeretettel!
El sem köszöntem tőled,
udvari jó barát,
csak dicsértem szépséged
tizenöt éven át.
Tovább élhettél volna,
ha nem ront rád a hír,
mivel leveled ontja
sok ágad, drága nyír;
s a sárga szívecskéket
szomszéd sem tűri már,
(pedig a fűben még szebb,
ha rég elmúlt a nyár)...
Emlékszem, csüngő barkád
- megannyi női dísz -
övezte lombkoronád,
bámultam magam is
tavasztól kora őszig.
Csodáltam termeted:
kezdetben házereszig,
majd csúcsig törtetett...
Szerettél élni, mint én.
Kevés árnyékköröd,
ha vetült gyep szőnyegén,
úgy adott örömöt,
hogy olvastam alattad
verset vagy kisregényt,
támasztva fáradt hátat
törzsednek... új élményt
a közeledben kaptam,
míg nem jött unokám,
s körülötted futottam.
Így telt sok délután...
Családi tanács döntött:
nincs tovább kegyelem,
pedig vén, kérges bőröd
úgy imponált nekem.
Nem a söprű volt drága,
mely arany szíveket
gyűjtött ezer kosárba -
be mégsem telt veled.
Nem is a kéz fáradt el,
hiszen zöld korszakod
tavaszi emlékével
foglyod maradhatott,
aki csak csodált téged;
de elmúlt az idő...
Vijjogó fűrész ölt meg.
Fűrészpor-temető
sárga dombja a csonkon
jelzi a múltadat,
s míg én ezt versbe írom,
elszáll a pillanat...
De visszatér, ha dalod
lángokban sírod el,
és emlékező lelkem
hevíted testeddel.
Ó, mért nincs rólad fénykép? -
Hiába minden szó,
és nincs emberi mérték,
mellyel leírható:
El sem búcsúztam tőled
vélt érdemed szerint -
egy fát sajnálok benned,
egykori büszke nyírt!
Annyira drága vagy!Én ugyanezeket írhattam volna , de csak pár prózai sorra futotta.Nem ismerem Csősz Józsefet, de mostantól a szívembe zártam.Köszönöm ezt a verset.
VálaszTörlésEzek a favágók tegnap nem jöttek.A megcsonkított szegény nyírfákból viszont, mivel már megindult a nedvkeringés, csorog a víz, sírnak, és én velük.
Mégegyszer köszönöm!!!!!
Azért is tettem ide ezt a verset, mert mintha téged olvastalak volna:( Annyira hozzá tudnak nőni az ember szívéhez. Ölellek Annalíz és ne szomorkodj!
VálaszTörlés