Üdvözöllek kedves látogató!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Chaplin

2011. március 17., csütörtök

Vadludak és mi, emberek (The Secret)

(Ezt a fotót tegnap délután készítettem...visszajöttek)

Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé… …és gyorsan visszatér a csapathoz.
Csakúgy, mint a ludak…
… azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.
Amikor egy lúd elfárad, hátra repül és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein. A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére. Fontos, hogy a mi hátulról jövő „gágogásunk” bátorító legyen az előttünk haladóknak. Különben csak gágogás marad.” Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz.
Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz...
…hogy tanuljunk e teremtményektől.... ....csak meg kell állnunk és figyeljük a csodát.

5 megjegyzés:

  1. Ez nagyon igaz! "...Csak meg kell állnunk és figyeljük a csodát." Próbálom.

    VálaszTörlés
  2. József...Te már tudod...és tovább is adod:) A természet iránti szereteted és tiszteleted irigylésre méltó, én is tanulok tőled! Legyen szép napod!:)

    VálaszTörlés
  3. Fantasztikus! Tényleg tanulhatnánk tőlük!!!

    VálaszTörlés
  4. Tanulhatnánk tőlük én is úgy gondolom. Fegyelmezettebbek sok mindenben mint mi emberek::)

    VálaszTörlés
  5. Megtisztelsz Kedves Virág! Most már igyekszem is. :) Köszönet érte és neked is szép napot!

    VálaszTörlés